Előszó a bevezetés.

Iván Viktória vagyok egy 44 éves nő aki megjárta a pokol összes bugyrát. Saját nevem vállalom és nem bújok majd fantom kép mögé sem. Hisz ami velem történt nem az én szégyenem ...bár mindig szégyelltem......a testemet borító véraláfutásokat a kék, zöld, lila foltokat, egy térképen nincs annyi szín mint amennyi az én testemet oly sokszor borította. Nem fogok semmit sem szépíteni hisz mi értelme akkor az egésznek úgy írom le ahogy pontosan történt. Bár sajnos a személyiségi jogok az ilyen állatot védik az ő nevét nem írhatom ki de egy dologban nagyon bízom, hogy az én történetem célt ér és ha már 1 nő társam el olvassa és magára ismer az én történetemben és mer lépni már meg érte.
De őszinte leszek hozzátok magam miatt is írom , mert úgy érzem a múlt nem hagy élni fel őröl teljesen felszakítva azt amit próbálok eltemetni magamban a lehető legmélyebbre.
A rettegést és a fájdalmakat.
Újra és újra élem át azt amin 8,5 évig átmentem és mikor azt hittem már durvább nem lesz akkor jött az igazi rettegés és fájdalom.
Érzem süllyedek a múlt le húz, és ezen csak én tudok változtatni.
Hát nem hagyom magam és ha már a nagy harcot meg nyertem és elég bátor és erős voltam tovább lépni most is győzni fogok.
Hisz van már egy boldog életem és egy csodálatos párom.
Miatta is túl kell lépnem a múltamon és csak a jövőmre figyelni a kettőnk közös jövőjére a céljainkra a boldog életünkre.
Mert igen is van élet a pokol után és mindenkinek jár a boldogság nincs az és nem fogadhatjátok el azt, hogy ezt azért kaptad mert megérdemelted........ ilyen nincs!!!!!!!
álljatok ki magatokért bár nehéz tudom de kérlek benneteket próbáljátok meg. Menni fog ERŐ BÁTORSÁG és AKARAT ez kell hozzá.