Kezdetek

Csak a híradóból ismertem a családon belüli erőszak fogalmát. Ilyenkor meg is jegyeztem de hülye miért nem lép le, miért tűri? És sokan ezt mondjátok valljátok be !! Akkor a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna hogy nem is olyan sokára én is aktív részese leszek ennek az ördögi kőrnek....mert igen ez egy ördögi kőr amiből vagy nincs vagy csak nagyon nehezen van ki út.
Ha van családod aki melletted áll akkor esélyed van a kijutásra de ha egyedül vagy és teljesen el vagy lehetetlenítve esélyed szinte egyenlő a nullával.

Ezek álltak fent az én helyzetemben hisz család nem állt mögöttem akikhez menni tudtam volna.
Anyagilag el voltam lehetetlenítve hisz dolgozni nem engedett uralta az egész lényem az életem a testem és a lelkem de egy dolgot nem tudott elvenni tőlem a szabadság utáni vágyamat, a vágyat egy olyan életre ahol nincs erőszak és végre csak én vagyok.

Hosszú-hosszú éveken át terveztem, hogy egyszer megszököm ebből és ez adott erőt .
Minden egyes alkalom után mikor meg vert azt mondogattam magamban igen most én sírok de te minden egyes könny cseppemért fizetni fogsz és jobban fogsz sírni mint most én.
Ő nevetett rajtam vagy folytattam a rajtam ki élt agresszióját hogy, én miért is merek vissza szólni neki hisz én csak egy ingyen élő senkiházi vagyok!!!

- Nem én ember vagyok aki érez, és joga van az élethez kiabáltam ezt de csak nevetett rajtam.