szökésben

Nem könnyű szökésben lenni
Állandóan attól rettegni hogy felismernek és rám talál.
Nem volt egy nyugodt éjszakám.
És igen elkövettem egy hibát..........
Vettem egy mobil telefont......
Telefonomra telepítettem az akkor számomra elmaradhatatlan facebookot ma már nincs törőltem magam az oldalról és bevallom nem is híányzik.
Sajnos igy hamar rá jött hol vagyok és kért egy személyes találkozót közben rengeteg levél amiben arról ír hogy nem gondolta volna hogy ezt meg merem lépni és ez nagy tanulság volt számára soha az életben nem bánt többet.

Gondolkodási ídőt kértem de mivel én mindig is szülővárosomban éltem ebben az idegen városban nem találtam a helyem felhivtam és kértem jöjjön értem vissza megyek.

Sírva fogadott mindenki Ő is.
Azt hittem tényleg már más lesz minden.
És müködött is vissza kaptam azt az embert akit meg ismertem figyelmes volt tényleg törődött velem.....úgy két hónapig.
Akkor újra meg vert és még azért is hogy el mertem szökni. Egy teljes éjszakán át tartott a verésem hajnali fél 4 kor hagyta abba de csak azért hogy délelőtt folytassa. Anyósóm mentett akkor meg ha ő akkor nem jön át nem tudom meddig tartott volna. Akkor már mozdulni sem tudtam a szám és az arcom feldagadva.
Ekkor már nem figyelt arra hogy ne legyen nyoma a rám mért ütéseknek.

Pár nappal később délután kopognak - nyomozók voltak.
Lakossági bejelentés alapján jöttek ki és ekkor még a veréseimre gondoltunk azt hittem valaki értesítette az előző éjjelről a rendőrséget.
De fura volt hogy faggatták, hogy mivel foglalkozik kérdezték körűl nézhetnek e?
Mondtam persze ...... minden hová benéztek fura volt még gondoltam is mi köze a veréseknek héééé néz rám itt vannak a nyomok rajtam
De nem érdekelte de valami más jobban.