vissza a kezdetekhez 2

Hozzám is eljött a pokol az amiről eddig a hírekből hallottam .

Először persze jöttek a bocsánat kérések, hogy ez nem is Ő volt nem tudja mi történt vele bocsássak meg ilyet soha többet nem tesz.
Nem hittem el de valahol reméltem, hogy ezt nem teszi meg velem újra.

Szerintetek????? - Hát persze, hogy meg tette és innentől már nem volt bocsánat nem volt kifogás
És nem volt számomra menekvés és segítség sem.

Eleinte még úgy ahogy vissza fogta magát veréseim havi egyszer történtek meg.
De olyan hónap nem volt hogy nem vert volna meg.
Ordított közben nem érdekelte hogy éjjel vagy nappal nem számított mintha késztetést érzett volna arra hogy meg kell hogy verjen.
Ekkor még veréseimnek nyoma nem volt ügyelt még erre is.

Nem vetett fel minket a pénz de dolgoztunk... végre kiharcoltam magamnak hogy elmehessek dolgozni nos vesztemre Ő is dolgozni kezdett ott ahol én hogy szem előtt tudjon tartani. Nem fogta vissza magát a munkahelyen sem nem érdekelte ki látja vagy hallja kaptam, ott is ha épp úgy volt kedve a zsúfolt buszon is.

Miután erőszakos viselkedése miatt kirúgták tudtomon kivül bement a munkahelyemre és közölte a főnökömmel hogy többet nem megyek készítsék el a papírjaimat mert babát várok és igy nem dolgozhatok. ..... ez persze nem volt igaz.
Ennyi vége a szemernyi reményemnek is arra hogy ebből kitörjek. Minden reményem darabokra hullott és eszembe jutottak mama szavai ........Nem szabadulhatok tőle soha.
Pedig tervem volt már kész tervem.....